Világ, Élet, Minden.. avagy M. Opál balladája
megesett már hogy elestem
választ soha nem kerestem
és a mámorba egy röpke tüske
így csöppentél bele az életünkbe
a véletlennek köszöntem
hogy forgattad a világot mögöttem
te voltál már nem vitás
az életünk rendszerhibás
elutaztunk a városba
sok dolog lenne máshogy ma
a plázákba a padon ülve
röhögtük hogy szaladnak megkergülve
egy komplex káoszban a külvilágban
a szerencsétlenek, én úgy imádtam
nem érezni hogy nem vagyok,
nem azt érezni hogy meghalok
a nyugdíjas is csak a buszra vár
anyii különbség hogy ő ordibál
bóhocai ennek a világnak
az életünk egy vidámpark
a fájdalomban röpke mámor
ami egyetemnek a gólyatábor
az nálunk végül kimaradt
velünk van teli a kirakat
(szünni nem akaró fájdalom
hidegen fekszem az ágyamon)
máshogy is lehetett de tárgytalan
nélküled utáltam önmagam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése