2012. június 19., kedd

büdäpest

pont ilyen volt budapest
egy eltakart árnyék
ha menne már hánynék

füllesztő ájszakák
vűltozó kedvek
nőkből szebbnél szebbek

az otthon a szívbe tép
visszahúz az álom
többé már ezt ben csinálom

ködös(vagy (egy) közös) duna zaja zeng
a megállóból nézlek
de nem vagy igazi csak képzet

farkas vagyok és elhagyott a falka
vonyítok hátha bárki hallja
az órám azt mondja hogy késő van
és állok tovább a megállóban

Budapest te nem én vagy
én se éppen te lennék
ha tudnék hamar elmennék

Koporsóm a hajnal
szög rajta a lelkem
el kell innen mennem

2012. június 5., kedd

Gyerek

csak gyerek akartam maradni
ugyanúgy mint bárki más
de azért tisztázni kéne
hogy ez remélem hogy nem kihallgatás

Csak tényleg néhány ember bánta
nem hinném hogy ez szégyen
de beleadtam ami tőlem kitellet
ő meg megitta a szegényem

Aztán meztelenül szaladtunk a parton
és követett a biztonság
ide többé nem szabad lejönnöm
1 hónapig az biztos már

Betöröm az ablakot
Átmászok a kerítésen
meglepetés hogy mi vár rám
nem fog kelleni a sgítségem

megbánni nem lehet
de nem is mintha menne
Keszthely tudom visszavár
de nem maradok benne

Látnom kéne téged
lent leszek a parton
nem mehetek haza
az ígéretem tartom

2012. március 25., vasárnap

Ki vagy?

Ki vagy?

Az erő azerény
ha ő a kemény legény
vajon mit szólna
ha esze is volna

szól a kemény rep
neki ez még mehet
siet is vissza
De a viszkidet issza

krumplit majszol
böffent párszor
mondom dalnak:
fülbe mászol

megkérdeztem: nem dohányzol?
láttalak már régen százszor
mosolygott majd elzavart
az élmény így is felkavart

másnap 10kor közért megint
zsömlét vettem a boltos legyint
mögöttem a tegnap este
haver biztos megkereste

elalszom így sose féljél
30 perccel elmúlt éljfél
elégtelen, reménytelen
szépen kérlek ne élj velem

Meggondoltam, elhiheted
még a kávéfőzőt is elviheted
a metáltól a falramászol
mondtam dalnak fülbemászol

KI vagy TE VELEM???

2012. március 1., csütörtök

Vonóhorog

kövesd a vadidegent
a vadidegen mindig a barátod
idővel belátod

kövesd az ösvényen
majd mutatja az utat
ne arra nézz amerre mutat

az apja leült nézni
a konyhában a nőket
nehezére esik már felismerni őket

ezért ő elötted vágtat
vezet és oly békés.
a pokol innen fiam tényleg csak pár lépés

kávéillat támad
felébresztem apádat
a krumpli már megőfőtt
és elmentek a nők

vörös kocsit járat
köhög mert már fáradt
olajfolt alatta
belehajt a napba

buszokat kerülget
szorgosan a szolga
mintha ügyes volna

a vadidegen elszáll
eltűnik örökre
leállt az öreg Ford is
füstfelhő mögötte

felveszem a szemüvegem
mutatom az úton
a nőket nem érdekli
merengek a múlton

előjön egy lány
ismerem a fajtát
láttam őt már egyszer
a múlt ott van az arcán

elfordultam inkább
erősnek kell lennem
eltűnik a tömegben
de nyoma marad bennem

kormos lett a torkom
és köhögök már apa
a nők sajnos mind kurvák
vigyél inkább haza

2012. február 5., vasárnap

Reménytelen

nem kéne már többet látni
de mégis csak így itt ülök
éjfél előtt nem is sokkal
a fenyőfán és örülök

nem kéne már hallani többé
de a fülem nekiszegezem a falnak
hallom ahogy beszél mással
a fal mögé sok titkot takartak

nem kéne már tudnom hol van
de nyomába akadok néha
rajongok vagy követem őt
sajnos ez a szerelm néma

nem kéne már gondolnom rá
és biztos az hogy nem is ő kéne
de annyi szép remény van már benne
hogy ennek soha nem lehet vége

és recsegnek alattam az ágak
álmos vagyok jócskán már én is
nélküle már célom se lenne
nem kéne de követem (konokul) mégis

a távcsőből keveset látok (vagy: a távcsőről lekopott a festék)
zuhanyozni ment na tessék
végre valami történt
köszönöm a gyönyörű estét

szép remények
én félek tényleg