2011. február 17., csütörtök

Galambom

A magamfajta nehéz eset
Festő leszek, de nem kell ecset
A jóságunk csak szolid érték
elmesélem, önök kérték

egy történet egy nő lányáról
ahogy megszökött a falujából
Pestre ment hogy híres legyen
hogy szobra legyen a gellért hegyen

A moszkváig jutott és meg is hátrált
a magassarkú neki egész jól állt
Amíg bele nem tört a lába
és nem esett a sötét dunába

A család feljött hogy búcsút intsen
és ráeszmélve hogy senkijük nincsen
egy sötét lakásban haltak meg
öregen a lánytól betegen

mindenki tette a dolgát
míg az anya elvágta saját torkát
amikor a címlapot nézve
a lánya arcát felidézte

Egy férfi volt a temetésén
Idősebb láthatóan szenvedésben
az arca a kislánynak a bal lábánál
látható volt régen egy falusi lánynál

Este van tudom, kések
elképzeltem hogy a senkinek meséljek
A lány szelleme a földön maradt
a moszkván eteti a galamb hadat

Én meg csak gondolkodok hogy menjek mégis
ha ő galambokat etet hát teszem énis
leszek énis ezer éves
a halál íze keserédes

2011. február 15., kedd

Tavaszköszöntés

Szeretnék végre lezárni egy korszakot, és azt hiszem ennek most jött el az ideje. Végigolvasva a blogomon a versbebujtatott szenvedéseimet, és önmarcangolásomat mókás belegondolni hogy megint milyen mélyre sikerült csúsznom:) Pestre sikerült költöznöm, héten állásinterjú elvileg, régi csajokból elegem lett. J,D,L.... mertugye csak a töltöttkáposzta... A suli állandóan basztat nehogy véletlenül is elfelejtsem. A rádiónál leginkább csak lazázok... tervek? nanézzük márcsak azért is hogy fél év múlva ezt elolvasva hadd mosolyogjak párat hogy mennyire lett így. szal: munka délutánonként hogy legyen pénzem, meg egy danelectro dano pro-m :P aztán nyárra nemfizetett szabi= utcazenélés (újra!!! kiabszottul várom!) horvátországra lemenni kocsival stoppal blicceléssel fasszopással nekem mindegy.... menni akarok új helyekre... szeptembertől közös Ducktape lakás... ez kriszen múlik leginkább. fél évnél tovább meg tervezzen az aki tud...:)

legutóbbi álmom:
mentem az urányiba... ahol kopp sötét volt mert szólt valamelyik hiperkarma szám... vagy a zöldpardon v a hiperkarma... lényegtelen... bemegyek ott volt a jenő meg még pár ember, lefordulok jobbra... zene megszűnik, gege sertepertél a színpad körül de nem igazán találja a helyét. jaigen... a hely: sötét kis művészteázó v mi. bent sötét, emberek a földön babzsákokon ülve, előttük asztalon tea, meg gyertya. a színpadon a gegén kívűl egy csaj van egy halványbabakék strato-val és meglát és belekezd a jimlemon féle KÁD-ba

de nem megy neki úgyhogy felmegyek hogy megmutassam hogy megy... az emberek amikor megragadom a stratot ami közben kizöldült:) elkezdik követelni hogy játszak valami sajátot... ránézek a kriszre és mondom... gépész vagy balázspali? és akkor gondolom magamban h faszba az egésszel.. elkezdek valami mást.hátrafordulok az erősítőmhöz és ráfektetem a tetejére a gitárt... a gitár mögött egy TV van. a gitárral elkezdek haranghangot képezni és egy mikrofont odanyomok a TV elé hogy kihangosítsam (am a TV egy Orion volt). A TVben szécsi pál alkatú zakós emberek feketefehérben feltehetőleg valami politikai beszédet vagy csak életrevaló bölcsességeket taglalnak... én aláharangoztam gitárral... konga. és ezt a "verset" szavalltam alá:

"anyám lecsepegtetett méhlepénye vagyok
sokan mondták/kérték?/ hogy menjek, de én maradok"

sztem ezt az álmot valósággá formálom hátha kisül belőle valami érdekes. max leadom ROBOTOK számnak ami a jimlemonnal kitalált fiktív zenekarunk


mára ennyi bőven elég... rég írtam úgyis személyeskedő blog post-ot, és ha az élet picit fer akkor még egy ideig nem is fogok:)

átkozlak dóri, de a Delirium egy elég fasza dal lett és nélküled nem ment volna...