2010. október 31., vasárnap

Ultrakönnyű...

Párizs pt2

hajnali 2kor ettem az uzsonnámat
gyöngyöző homlokom felnézett
kezemet hátrakulcsoltam mögötte
már csak 2 nap és lelépek

gondoltam és megittam a kávém
majd ballagtam a nagytorony felé
majd bementem egy szimpi kis kocsmába
ahol nem hallhattam hangos szar zenét

Ott várt rám a pult mögött a madmazel
és csókkal köszöntött mert hát így járja
vártam még tíz percet aztán elindultunk végre
tavasz volt, de nem volt már kabátja

majd a kezét fogva elvesztünk a parkba
és leültünk egy platánfa tövében
veszekedni kezdtünk, aztán ott maradt
az ő kése a mellkasomba, az enyém az övében

fuldokoltam a vértől talán szidtam is az anyját
ő meg: szákreblő vagy valami faszság
szerette ha nézték, úgyhogy odébbkúszott ordítva
a lényeg úgyis az volt csak hogy lássák

együtt temetnek rosszabb nem is lehetne
utáltam a csajt és a fát is
most egy platánfa alatt rohadok a szívem szerteszét
szerelem, dal, szenvedés, ó párizs...

2010. október 1., péntek

A világ legtöbb basszerjának

a krisztián az jól veri
mondják, hogy de jó neki
de hiába az izomzat
a csajokat már más mozgat

a mélyebb hangok búgása
a négynegyedek zúgása
mikor tudod jól hogy mi vár most,
úgy lennék basszusgitáros

ha kevesebb gondolatom lenne
egy kis hiszti se lenne ellenemre
Persze okosabb vagyok tudom jól
rekedt hang dörmög a torkomból

Idővel majd jobb leszek
addig kokózok meg szekszelek
2 sör lesz uram, világos
Úgy lennék basszusgitáros

nem tanultam zenélni
ebből így szeretnék megélni
művész vagyok lehetséges
nem éppen egy tehetséges

a zenekar is szebb vele
a mi basszerunk a gege
balodra a buzis kabátos
na ő ám basszusgitáros


6 hangnál több nem szükséges
szolfézsból egy elégséges
bár mókás is, meg hálás
de nem nekem való állás