2013. szeptember 10., kedd

Vonóhorog (javított)


kövesd a vadidegent
a vadidegen mindig a barátod
idővel belátod

kövesd az ösvényen
majd mutatja az utat
ne arra nézz amerre mutat

meséli...

az apja leült nézni
a konyhában a nőket
nehezére esik már felismerni őket

ezért ő elötted vágtat
vezet és oly békés.
a pokol innen fiam tényleg csak pár lépés

kávéillat támad
felébresztem apádat
a krumpli már megőfőtt
és elmentek a nők

vörös kocsit járat
köhög mert már fáradt
olajfolt alatta
belehajt a napba

buszokat kerülget
szorgosan a szolga
mintha ereje is volna

a vadidegen elszáll
eltűnik örökre
leállt az öreg Ford is
füstfelhő mögötte

A napszemüveg rajtam
a mosolyom az úton
a nőket nem érdekli
merengek a múlton

akkor előjön egy lány
ismerem a fajtáját
láttam őt már egyszer
festett körme tekereg a kabátján

de elfordulok inkább
erősnek kell lennem
eltűnik a tömegben
de nyoma marad bennem

kormos lett a torkom
és köhögök már apa
a nők sajnos mind kurvák
vigyél inkább haza