Az álmodban az álom is csak ébrenlét
ezért javaslom hogy résen légy
ez nemhinném hogy egy jó tanács
inkább lélekből-jővő rohadás
mert kemény vagy de öregszel
puhább lettél,de ne menj el
csak nézd a falon a festményed
az idő múlását te nem érted
2010. december 27., hétfő
2010. december 25., szombat
Szerinted?
beesett szemeim csak téged keresnek
itt vagyok a sötétbe kérlek keress meg
már csak a fájdalom a táplálékom
várnálak a tengerparton
etetnélek fák alatt gyümölcsökkel
érted akár odavesznék
masszíroználak ha kérnéd
azt mondom alkalom majd lesz még
Szomjazom a fényre amit csak a szemeidben látok
mindig pezsgőt bontok amikor újra rátalálok
Nincs nekem már senkim mondom egy gyereknek
Csak ne lenne olyan szánalmas hogy ennyire szeretlek
Alaptalan....
a szívem üresbe van
és gurul le egy lejtőn ahova te lökted le
bármit elhiszek... de nélküled? azt ne!
itt vagyok a sötétbe kérlek keress meg
már csak a fájdalom a táplálékom
várnálak a tengerparton
etetnélek fák alatt gyümölcsökkel
érted akár odavesznék
masszíroználak ha kérnéd
azt mondom alkalom majd lesz még
Szomjazom a fényre amit csak a szemeidben látok
mindig pezsgőt bontok amikor újra rátalálok
Nincs nekem már senkim mondom egy gyereknek
Csak ne lenne olyan szánalmas hogy ennyire szeretlek
Alaptalan....
a szívem üresbe van
és gurul le egy lejtőn ahova te lökted le
bármit elhiszek... de nélküled? azt ne!
2010. december 18., szombat
Másnap mosok
a hold fénylett az ajtó felett
a teraszon a lámpa nem éghetett
túl sokat ittam tudtam róla
Örülnék ha ez nekem szólna
mondtam a dalnak ami követett
talán egy kamion is jöhetett
amikor átmentem az úton hozzá
kérdezte "miért vitatkoztál?"
válaszra már nem méltattam
de látta jól hogy rég feladtam
térdre estem és a lábához bújtam
a leckémet mára megtanultam
felálltam, és elrángattam
nem röhögtem, elfáradtam
a parkolóba továbbmentünk
nem tudta hogy eltévedtünk
Kúrtunk míg a nap felkelt
egy madár valahol énekelt
és elrohadt a város alattunk
mindneki megszökött, mi meg itt maradtunk
a teraszon a lámpa nem éghetett
túl sokat ittam tudtam róla
Örülnék ha ez nekem szólna
mondtam a dalnak ami követett
talán egy kamion is jöhetett
amikor átmentem az úton hozzá
kérdezte "miért vitatkoztál?"
válaszra már nem méltattam
de látta jól hogy rég feladtam
térdre estem és a lábához bújtam
a leckémet mára megtanultam
felálltam, és elrángattam
nem röhögtem, elfáradtam
a parkolóba továbbmentünk
nem tudta hogy eltévedtünk
Kúrtunk míg a nap felkelt
egy madár valahol énekelt
és elrohadt a város alattunk
mindneki megszökött, mi meg itt maradtunk
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)