2012. március 1., csütörtök

Vonóhorog

kövesd a vadidegent
a vadidegen mindig a barátod
idővel belátod

kövesd az ösvényen
majd mutatja az utat
ne arra nézz amerre mutat

az apja leült nézni
a konyhában a nőket
nehezére esik már felismerni őket

ezért ő elötted vágtat
vezet és oly békés.
a pokol innen fiam tényleg csak pár lépés

kávéillat támad
felébresztem apádat
a krumpli már megőfőtt
és elmentek a nők

vörös kocsit járat
köhög mert már fáradt
olajfolt alatta
belehajt a napba

buszokat kerülget
szorgosan a szolga
mintha ügyes volna

a vadidegen elszáll
eltűnik örökre
leállt az öreg Ford is
füstfelhő mögötte

felveszem a szemüvegem
mutatom az úton
a nőket nem érdekli
merengek a múlton

előjön egy lány
ismerem a fajtát
láttam őt már egyszer
a múlt ott van az arcán

elfordultam inkább
erősnek kell lennem
eltűnik a tömegben
de nyoma marad bennem

kormos lett a torkom
és köhögök már apa
a nők sajnos mind kurvák
vigyél inkább haza

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése