2011. február 17., csütörtök

Galambom

A magamfajta nehéz eset
Festő leszek, de nem kell ecset
A jóságunk csak szolid érték
elmesélem, önök kérték

egy történet egy nő lányáról
ahogy megszökött a falujából
Pestre ment hogy híres legyen
hogy szobra legyen a gellért hegyen

A moszkváig jutott és meg is hátrált
a magassarkú neki egész jól állt
Amíg bele nem tört a lába
és nem esett a sötét dunába

A család feljött hogy búcsút intsen
és ráeszmélve hogy senkijük nincsen
egy sötét lakásban haltak meg
öregen a lánytól betegen

mindenki tette a dolgát
míg az anya elvágta saját torkát
amikor a címlapot nézve
a lánya arcát felidézte

Egy férfi volt a temetésén
Idősebb láthatóan szenvedésben
az arca a kislánynak a bal lábánál
látható volt régen egy falusi lánynál

Este van tudom, kések
elképzeltem hogy a senkinek meséljek
A lány szelleme a földön maradt
a moszkván eteti a galamb hadat

Én meg csak gondolkodok hogy menjek mégis
ha ő galambokat etet hát teszem énis
leszek énis ezer éves
a halál íze keserédes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése