2010. november 29., hétfő

Nehogymár

utálom magam, és velem együtt téged
meg azt is amit hagytál hogy végigcsináljak érted

hidd el hogy nekem se volt könnyű
és az ajtóban álltam és kopogni akartam
a kilincs a kezemen közte meg a víz
a számban savanyú az íz

felgyúltak a lámppák, na talán most
de még a mély lélegzet se segít..
még 4... 5... najó... ehhez most mégiscsak kevésnek érzem magam
és az is vagyok, a háttérben meg azok a kurva dalok
másznak bele a fülembe amik pont azt állítják
hogy lehet úgy ahogy nem lehet
nem lehet!persze nem neked

egy fazon meg pénzt kér, de nincs nálam
a gondolatot is bánom hogy megálltam
persze matatok picit a kabátban
de üres az is mint a fejem már

lesz itt egy dolog amit elmondok
nem barátaim a bolondok
egy csikket a földön elnyomok
a lámpák fényében megbújtál

a hideg csípi az orromat
a szomszéd kutyája bólogat
a gép nem szedi ki a foltokat
amik a lelkemre ragadtak száradni

rágyújtok, najó, még egyet
az egészet nem tudom miért tetted
az óra megüti a fél egyet
lassan haza kéne fáradni

ó Bazd meg élet hozzád szólok
bár tudom hogy sohasem értettél
elhívnálak most vacsorázni
még nem késő talán, mit ennél?

Helyrehozom az egészet
hidd el és most komolyan
gondolom szóval nem lehetne
nekünk együtt élni boldogan?

A fekete ég felettünk
és még pár csillag is a tanúnk ma
és voltak idők amikor nevettünk
de ha nem kezdenél változni nagy kár volna

KÖszönöm hogy meghallgattál
angolosan eltávoztál
köszönöm hogy rossz nekem
rosszkor vagyok, rossz helyen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése