gőzgépeket imitáló nők hangját nézem
a bolygónk nem olyan ahogyan régen
megszokhattam hogy a falakon szárad ó
a festék ne tudja hogy ő lázadó
2 férfi az utcán arról tárgyal
hogy mennyire rosszba vannak pár embertárssal
a nap végén a gyümölcse a faggatásnak
hogy a mosoly is derogál a hálótársnak
a legyek keringenek fölöttem lassan
utoljára tűröm hogy meghallgassam
A plázákba az emberek már mind bementek
vasárnap reggel engem nem temetnek
a nők tovább sikonyálnak meg sem állnak
az az én kiváltságom súgom az ágynak
a párnát nyomom új napra várok holnap
majd akkor kelek fel ha az angyalok szólnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése